KEDVES MINKETOLVASÓK!

MEGTÖRTÉNT A MÁR KORÁBBAN BEHARANGOZOTT KÖLTÖZÉS, MIUTÁN A BLOGOM SIKERESEN IMPORTÁLÓDOTT ZITA MAMA OLDALÁRA. A TOVÁBBIAKBAN EZEN A CÍMEN TALÁLTOK MEG:

ZITAMAMA.FREEBLOG.HU

ÉN TEHÁT FOLYTATOM ODAÁT. REMÉLEM, TI IS JÖTTÖK!

ÜDV:

CSENGŐ-BONGÓ

A vasárnapi családi banzáj után még volt egy fontos programunk: felvonultunk a kritikus tömeggel. Volt sok-sok biciklis...

...sok-sok hordozós és babakocsis mama (és papa)...

...és persze mi is...

Aztán végre megérkeztünk a PeCsához, és letelepedtünk...

...majd megtörtént a nevezetes bicikli- és babaemelés...

Én is repültem...

Jó volt!

Tegnap (vasárnap) mindenféle születés- és névnapok okán összegyűlt a család Nagy-nagybátyóéknál lakmározni ünnepelni. Mivel én a lakmározásból ünneplésből teljesen kimaradtam, egyetlen érdekes dolog maradt számomra: Szutyejev, a lógó fülű törpenyúl. Már találkoztunk kisebbkoromban is, de akkor még végtelen riadalmat okoztunk egymásnak. Ez most egészen máshogy alakult (legalábbis részemről, Szutyi lehet, hogy másképp nyilatkozna az ügyről)...

Először csak hosszasan méregettük egymást... egyre közelebbről...

...majd megtörtént a kontakt...

Nagggyon izgi volt! Majd kiugrott a szívem a helyéről örömömben! Szutyejev már kevésbé volt lelkes. Vagy végképp elunta a dolgot, vagy félelmetes termetemtől való rémületében bénult le, de meglepően és gyanúsan nyugodtan fogadta nem túl finom közeledésemet.

Az előző bejegyzésből kimaradt, de nem is baj, ha külön posztot kap a dolog: van egy új barátom! A Szeged felé robogó IC-n kerültek fel rá az utolsó öltések, és végül a Boglárka nevet kapta. Ő az:

Időközben két másik manócskába is beleszerettem...

...de ők sajnos más gazdát kaptak, anya ugyanis az áprilisi hordozós klub tombolájára szánta őket. (Ajjaj, ez is kimaradt az előző bejegyzésből... Meg az is, hogy ezen a bizonyos tombolán mi is nyertünk, méghozzá egy FiDiNi gyapjú pelenkakülsőt, amit egy nagyon ügyes mamami készített.)

Adós vagyok egy csomó mesélnivalóval, így hát gyorsan bele is kezdek.

Újdonságok

Amióta nem írtam, igazi nagylány lettem.  Eddig viszonylag sokat írtam arról, miféle csintalanságokkal szoktam fárasztani a szülőket, de az aktív utánozós korszakom beköszöntével egyre többször sikerül tényleg meglepnem őket. Például segítek anyunak teregetni, méghozzá úgy, hogy most már nem szimplán szétszórom a mosott ruhát a parkettán, hanem szépen egyesével odahurcolom őket anyunak a tergetőhőz. Aztán most már nem csak ki-, elő-, valamint szétpakolok, de egyre többször vissza is teszem a dolgokat a helyükre. Már nem csak rombolni és ledönteni tudok, hanem építkezni is. Szeretek mindent leutánozni, amit a felnőttek csinálnak. Telefonálgatok...

...kopogok a billentyűzeten...

(A kép kapcsán lejegyzem azt is, hogy az ücsörgési hajlandóságomra való tekintettel anyuék megvették életem első kisszékét kisasztallal, amik nagyon szépek, bár fotó még nem készült róluk.)

Az utánzás jótékonyan hatott az evési szokásaimra is. Most már hajlandó vagyok zsemlét majszolni...

...próbálkozom pohárból inni (anya rászoktatott a vízivásra, hogy kicsit csökkenjen a szopizások száma, mert a fogyasztásom mellett lassan szegény anya is teljesen elfogy; mondjuk itt pont nem vizet iszom)...

...kísérletezek a kanalazással...

...és a fogmosással, néhány ruhadarabot már egyedül is le tudok venni, és apa vezényletével tanulgatom az orrfújást...

Szocializáció

Egyre többet találkozom kisebb-nagyobb gyerekekkel, és így egyre jobban tudom, hogy kell és lehet viselkedni másokkal. Például megtanultam, hogy a pici babák iránti rajongásomat nem úgy kell kifejezni, hogy rájuk fekszem, hanem úgy, hogy megsimogatom őket. Az is kiderült, hogy a korosztályommal egész jófej vagyok. Igaz, hogy szemrebbenés nélkül begyűjtök minden játékot, de ritkán kapom fel a vizet, ha tőlem nyúlnak le valamit, sőt még azt is viszonylag jól viselem, ha egy-egy rossz passzban lévő kétéves rámsóz párat. Szerencsére ez utóbbit még nem tanultam el, viszont bőkezűen osztogatom a puszikat és öleléseket gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Anya szerint egészen "cicamica" lettem, legalábbis csak így tudja körülírni azt a bújós-szeretgetős viselkedési formát, amit mostanában produkálok. Ide tartozik még bizonyos szokások elsajátítása is, például az, hogy végre megtanultam rendesen (azaz időben, azaz nem csak a célszemély eltűnése után) köszönni.

Gyarapodás

Az okosodás mellett fennmaradó csekély szabadidőmet növekedéssel töltöm. Kb. 80 cm és 9 kg vagyok, de pontos adatokkal nem tudok szolgálni. A hajam viszont tutira nőtt valamennyit, mert végre megszülethettek az első copfjaim. Csinik, mi?

És persze a fogacskáim sem lustálkodnak. A minap kibújt az ötödik (a jobb oldali alsó 2. metsző) , és máris a hatodikkal küszködök.

Kiruccanások

Áprilisban is sokat kluboztunk, elmentünk a szokásos "nagy" hordozós klubba (ahol megint találkozhattunk olyanokkal, akiket már nagyon régen láttunk), aztán a már szintén szokásos "kicsibe", és most először megnéztük a kerületi művházban rendezett baba-mama klubot is.

A hónap elején végre egyik napról a másikra kitört a tavasz, így aztán fogtuk magunkat, és rávetettük magunkat a Margit-szigetre. A gond csak az volt, hogy ugyanezt tette fél Budapest is, így alig maradt nekünk egy talpalatnyi zöld. Épp csak annyi, hogy végre megbarátkozzam a gyeppel. A fene se gondolta volna, hogy ez ilyen csiklandós... Legalábbis egy olyan hátrányos helyzetű, betonhoz szokott gyerek számára, mint amilyen én (is) vagyok...

A hónap közepén ennél jóval nagyobb útra szántuk el magunkat, azaz elvonatoztunk Szegedre, hogy Ági nagyinál töltsük a húsvétot és még 3 napot, amiből végülis 5 lett, tehát összesen egy egész hét! Nagyon klassz kis hét volt! A szülők hatalmasakat ettek és lustálkodtak, én meg rengeteget játszottam a nagyival, hogy legyen mit kipihennie hétvégén. Jókat sétáltunk...

...meg időnként lecsücsültünk (persze nem dombra, tudod, Alföld!)...

Pitypangot fújtunk...

Kipróbáltuk a környék összes játszóterét. Mérleghintáztam anyával...

...csúszdáztam apával...

...aztán szépen ránk esteledett, elfáradtunk, és megfürödtünk az utolsó napsugarakban...

Egyszóval jól éreztük magunkat! Köszönjük!!!

Portrék

Készült néhány sztárfotó is - zárjuk ezekkel...

Kedves Minketolvasók!

Az a harci helyzet, hogy anya megunta, hogy nem jut szóhoz mellettem, ezért úgy döntött, hogy némiképp átvariálja a blogunkat. Ugyan még nem sikerült összerakni az új külsőnket, de nem fér a bőrébe, ezért már most publikussá teszi a nagy művet. A lelőhely ez lesz: Zita mama oldala. Szóval, ha bármi gyanúsat észleltek itt mostanában, akkor jó, ha tudjátok, csakis ő az oka.

Persze azért folytatom a memoáromat!

Pussz!

Csengettyű

Most, hogy már egészen profi vagyok a vízszintes irányú közlekedésben, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy nekilássak a magaslatok meghódításának is. A mai délelőttöt szinte teljes egészében ennek szenteltem, és a szorgalmas gyakorlásnak meg is lett az eredménye. Személy szerint nagyon élvezem a vertikális tapasztalatokat, anya viszont kissé ambivalens érzelmeket táplál a dologgal szemben, mert hát "szép, szép" meg "ügyes, ügyes", de "mi lesz ebből?"... Szóval szokás szerint elkapta az aggódás, de igyekszik leplezni, nehogy zavart keltsen a magabiztosságomban.

És akkor most már jöjjenek azok a mutatványok...

Tegnap megint klubban voltunk, de most "csak" egy piciben. A kerületben lakó mamamik ugyanis kitalálták, hogy szerveznek maguknak egy mini hordozós klubot - kéthetente pénteken. Szóval ott volt a helyünk! Én szokás szerint remekül feltaláltam magam, csak anya szakította félbe olykor a szórakozásomat, amikor demonstrációs eszköznek használt egy-egy hordozóeszköz bemutatásához. Az elején még csak-csak benne voltam a buliban, de a harmadiknál már reklamáltam egy kicsit, elvégre milyen dolog ez, hogy felvesznek, aztán mégsem, hagynak játszani, aztán mégsem. Szerencsére anya hamar belátta, hogy ez már több a soknál, és beleegyezvén korai nyugdíjazásomba, áttért a pelenkaélmények megosztására.

(Fotó nincs. Kinek lett volna ideje ilyesmire...)

Megint voltunk klubban. Naggggggyon jó volt!!! A legutóbbi találkozó óta már jópár hónap eltelt, így már én is a totyogó kategóriába kerültem, és szabadon garázdálkodhattam. Alaposan meg is szeretgettem minden kisebb és nagyobb kollégát, és bájos határozottsággal megkaparintottam az összes játékot, ami a kezem ügyébe akadt. Szerencsére utóbbit senki nem vette zokon, előbbitől viszont nem mindenki volt elragadtatva.

Ez alkalommal jött velünk apa is, és állítása szerint jól érezte magát. Ennek anya is nagyon őrült, no meg annak is, hogy így végre kiélhette magát, amíg apa pesztrált engem. Nem mintha nagy szükség lett volna erre, hiszen olyan klasszul elkommandóztam a többiek között, hogy meg is feledkeztem a szülőkről.

A klubban most csak néhány felvétel készült, de ezeken is jól látszik, milyen jól szórakoztam.

Történt némi fejlődés a pohárhasználati technikám terén. Miután még nagyrészt szopizok, ritkán van alkalmam pohárból (vagy bármi másból) inni, szóval mi tagadás, elég ügyetlen voltam még etéren. Pedig anyáék már mindent bevetettek, csőrös itató, stampedli, presszós pohár, teljesen mindegy volt. Általában minden a nyakamban kötött ki. Viszont szülinapomra kaptam néhány pancsolós vödröt, ami meghozta a kellő áttörést. Ezekből képes vagyok a fél kád vizet is kiszürcsölni... Habostúl...

Szegény anya alaposan ágynak esett a születésem napján, így el kellett halasztanunk a bulit egy héttel. Most viszont Csilla nagyi lett beteg, de tovább már nem halogathattuk a nagy eseményt, ezért ők videókapcsolat formájában csatlakoztak a partihoz. Volt sok süti, kétféle torta: a szokásos anya-féle csokis-meggyes-marcipános a nagyoknak és egy babatorta nekem (az érdeklődők kedvéért a hozzávalók: zabpehely, rizs ital, banán, alma). Utóbbira került az 1 darab gyertya, amit persze a világért se fújtam volna el...

Kiderült, hogy szülinaposnak lenni nem is olyan rossz dolog, mert az ember kap egy csomó potyapuszit és még több ajándékot, pl. egy ruhás szekrényt (ami sajnos még nem érkezett meg) meg egy csomó játékot...

...amiket jól szét lehet szedni...

...vagy fülsiketítően kalapálni...

Szóval a szülinap az egy jó kis nap. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Csak nem rég születtem meg, és máris NAGY EGYÉVES lettem! És ha már így alakult, jöjjön egy NAGY EGYÉVES BESZÁMOLÓ!

Növekedés:

Koppanáshatár: 76 cm, lábujjhegyen 80 cm

Cipelnivaló: csekélyke 8660 g

Kalapméret: 44 cm fülek nélkül

Keblek: diszkrét 42 cm

Hétmérföld: esetemben csak 19

Rágófegyver:  (még mindig csak) 2

Hajkorona: egyre hosszabb, egyre dúsabb és egyre göndörebb

Mozgásfejlődés:

Már nem okoz gondot az állás, vidáman tudok közben guggolásokat végezni, vagy bármit szöszölni a kezeimmel.

Ha nem is ilyen biztosan, de tudok önállóan járni. Azért ha sietek valahova, akkor még inkább mászom, azt viszont eszelős tempóban.

A kezem és az ujjacskáim is nagyon ügyesek, egészen kifinomultan tudok bánni velük. Pl. már a tornyot se úgy döntöm le, hogy bamm, aztán kő kövön (azaz kocka kockán) nem marad, hanem képes vagyok egyesével leemelni az elemeket. Persze az első verzió sokkal viccesebb...

Beszédfejlődés:

Már használok néhány szót. Igen, "használok", mert hát már nem ám csak úgy a vakvilágba beszélek.

Szótáram:

• anya = anya
• mama = anya, "Éhes vagyok.", "Álmos vagyok.", "Ölelj meg!"
  
• apa = apa
• hoppá = "Hát ez leesett… egészen véletlenül…", "Vedd fel nekem!"
• pápá = "Szia!"
• láló = "Halló!" (telefonálok)
• dedeide = "Gyere ide!"
• teé = "Tessék, neked adom."
• hosz-hosz = "Hóc, hóc, katona…"
• hes-es = "Csip-csip, csóka…"
• oda = oda, "Odamegyek.", "Odaadom."

Ezenkívül az ébren töltött óráim 75%-ában megállás nélkül halandzsázok.

Étkezés:

Naponta kb. 6x szopizok (étkezési céllal, amúgy meg ki tudja, hányszor), emellett reggelire kapok gyümölcsöt valamilyen gabonával (pl. rizspehellyel), délben főzeléket husival vagy sajttal, délután/este pedig szintén gyümölcsöt. Mindent megeszek, legalábbis anyának eddig nem nagyon sikerült olyat elém tennie, amit ha fancsali képpel is, de meg ne ettem volna. Már annyi minden van az étlapomon, hogy egyszerűbb azt elsorolni, mit nem kapok még: aprómagvas és piros-bogyós gyümölcsöket, zöldségeket nyersen, káposztaféléket és száraz hüvelyeseket, tejet, tejtermékeket (kivéve natúr joghurt, túró és sajt), malachusit, halat, tojást, magvakat, mézet, cukrot, felvágottakat, zsírt, műanyagot.

Mindennapjaim:

A napirendem a következőképpen alakul. Reggel a hajnal óta tartó, több felvonásos szopizás után előbb-utóbb felkelünk, átöltözünk, és irány a nappali. Anya készít valami reggelifélét, amihez mindketten kiülünk a konyhába, és több-kevesebb sikerrel megreggelizünk. Délelőtt játszom hol anyával, hol nélküle. Aztán anya egyszer csak feldob a hátára, hogy végezzünk valami házimunka-félét. Ha minden jól megy, együtt megebédelünk, és valamikor a nap közepén lezavarok egy hosszú 2-3 órás alvást. Ha nem megy minden jól, akkor csúszunk, és kb. délután 3-ig nyűglődök, hogy nem sikerül elaludni, aztán végre elalszom, és vagy 5-6 körül ébredek fel, ami teljesen megzavarja az esti műsort, vagy kb. másfél óra után anya felébreszt, ami viszont kész lelki trauma mindkettőnknek (bár így legalább gördülékenyebb az esti elalvás). A hidegre való tekintettel nem dugjuk ki minden nap a nózinkat (félreértés ne essék, nem a hideget utáljuk, hanem az öltözködést), de ha nekiindulunk, akkor azt valamikor ilyen tájban tesszük. Délután megint játék, majd valami nyimm-nyamm, aztán megint játék, aztán egyszer csak elérkezik a nap fénypontja, amikor is hazaér apa, amitől a női szakasz rendszerint majd kibújik a bőréből. Szóval némi örömteli apázás után hatalmas pancsolás – szintén apával, majd némi esti szeánsz, és ismét több felvonás szopizás, végül álomba zuhanás. És, hogy mi a helyzet az éjszakákkal? Hát úgy tűnik, hogy már csak egyszer kelek fel éjjel. Csak…

Jófejségek:

Egyre aktívabban részt veszek a velem kapcsolatos dolgokban. Például – noha még mindig úúútálok öltözni – segítek bedugni a kezem meg a lábam a ruhába. Vagy magasba tartom a karjaimat, ha anya a hónaljamat krémezi, és ugyanezt teszem a lábaimmal is popsikrémezéskor.

Szeretek öleléseket és puszikat osztogatni, általában kedves és barátkozós vagyok, és kezdek leszokni arról, hogy megijedek az idegenektől.

Szeretek huncutkodni, kergetőzni, bújócskázni.

Mindenben utánzom a felnőtteket, pl. szeretek felkéredzkedni a nagy székre, kapcsolgatom a tévét, nyomkodom a billentyűzetet, vagy éppen telefonálok. Utóbbit telefon helyett (azt nem kapom meg) a távirányítótól kezdve a cumiig bármivel meg tudom oldani. Mivel sokat szopizok, nem nagyon van alkalmam pohárból inni, helyette viszont előszeretettel gyakorlok a tálkámon vagy a bébiételes üvegen – persze nem szülői kezdeményezésre.

Tudok integetni, sőt most már cuppantanai és puszit fújni is.

A korábban már említett bilizésben is egyre jobb vagyok. Kakit ugyan még egyetlen egyszer sem sikerült produkálnom, de pisi fronton kb. 5-ből 4 alkalommal sikerrel szoktam járni. Ráadásul mindezt úgy, hogy amint bilire kerülök, le is adom az anyagot, így anya már tudja, hogy ha fél percnél tovább kell várni, akkor nem lesz eredmény.

Egyik kedvenc időtöltésem a pakolás. Viharos gyorsasággal tudom az összes létező játékomat egyenletes rétegben szétteríteni a nappali padlóján. Persze ez nem nagy kunszt, az viszont már sokkal rendesebb dolog részemről, hogy időnként vissza is teszek a helyére ezt-azt.

Sokat nevetek. De tényleg sokat. Sőt sikerült kifejlesztenem egy anya által erőltetett röhögésnek aposztrofált bájkacajt is, amit akkor szoktam elővenni, ha valakik körülöttem nagyon hahotáznak, és fogalmam sincs, hogy min, de szeretnék csatlakozni. Ettől persze a valakik még jobban elkezdenek hahotázni, szóval se vége, se hossza...

Kevésbé jófejségek:

Áááá, ilyen nincs! Na jó, azért nem mindig vagyok ám egy földre szállt angyal. Rájöttem ugyanis, hogy teljesen önálló és saját akarattal rendelkezem, és ha szeretnék valamit, akkor annak hangot is adok. Meg annak is, ha nem. Pl. hevesen rázom a fejem. Meg visítok – legalábbis anya így hívja. Persze azért az is előfordul, hogy megértően tudomásul veszem, hogy mi a szitu, de azért az nagggggyon ritka. Szóval nehéz időszakot élünk, mert hát nem könnyű szembesülni azzal, hogy nem én irányítom teljes mértékben a világ folyását, hanem bizony vannak rajtam kívül álló tényezők is. De előbb-utóbb csak rájövök, hogy hogyan kell ezen túltenni magamat, elvégre most már nagy és okos egyéves vagyok! Vagy mi…

Eltalált minket egy hógolyó, egész pontosan Zsófiék vettek minket célba. Természetesen megint blog-játékról van szó, aminek nagyon örülök, mert nagyon szeretek játszani!!!

A játék lényege az, hogy össze kell gyűjtenem egy csomó dolgot a születésnapommal kapcsolatban egyrészt a születésem napjáról, aztán a horoszkópomról, arról, hogy mi történt aznap, amikor születtem, illetve mi történt ugyanezen a napon sok-sok évvel ezelőtt, és hogy milyen hírességek születtek ekkor, másrészt írnom kell konkrétan magamról is, hogy mik a kávézási és egyéb szokásaim, mi a kedvenc színem, van-e háziállatom, mit tennék, ha megnyerném a lottó ötöst, mi a legjobb dolog, ami mostanában történt velem, és végül mit gondolok, mi lesz velem 10 év múlva. 

Akkor lássuk...

Február 15.

A Gergely-naptár szerint ez az év 46. napja, ezenkívül a Georginák, Kolosok, Alfrédok, Fausztiák, Fausztinák, Fausztuszok, Ginák, Györék, Györgyök, Györgyik, Györgyikék, Györkök, Györkék, Jordánok, Jordánák, Jótámok, Jovanák, Kenesék, Kolozsok, Szeverédek, Szigfridek és Zsorzsettek napja is. Ezen a napon tudtommal nincsen egyetlen nemzeti ünnep vagy világnap sem, persze én sem tudhatok mindent...

(A kutakodásban a Wikipédia segített.)

Horoszkópom

Arra gondoltam, hogy nem írom le, hogy egy adott jegy szerint milyen vagyok, mert hát én úgyis pontosan olyan vagyok, mint Sz... Csenge. Viszont hogy mégse maradjon üresen ez a rész, összegyűjtöttem, hogy a különbüző horoszkópok szerint milyen "jegyben" születtem. Egész izgalmas kutatás volt.

• Arab - Parittya
• Atlantiszi -Kontroll
• Azték - Ház
• Burmai - Tengerimalac
• Egyiptomi - Geb
• Európai - Vízöntő
• Indiai - Mithuna - Emberpár
• Indián - Csiga
• Japán - Ippaku - Fehér víz
  
• Kelta - Cédrusfa
• Kínai - Patkány
• Perzsa - Félhold

(A kutakodásban a Női Portál és a Nők Lapja Café horoszkópjai segítettek.)

Mi történt 2008. február 15-én?

Bár nem hinném, hogy történhetett fontosabb annál, hogy megszülettem, de azért lássuk...

Kezdjük a belföldi hírekkel. A köz- és felsőoktatásban tanuló diákoknak ez volt az utolsó nap, hogy beadják a jelentkezéseiket a középfokú oktatási intézményekbe, az érettségi vizsgákra, a felsőoktatásban pedig az alap-, az egységes osztatlan vagy a felsőfokú szakképzésre. A hó következtében reggel fél 8 és 9 között 10 anyagi kárral járó baleset történt Debrecen illetékességi területén. Volt némi politika is. Pl. az Országgyűlés európai ügyek bizottsága 11 igen, 7 nem és 2 tartózkodás mellett támogatta Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezését. A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal pedig jóváhagyta azt a nyílt levelet, amelyben arra kérik Sólyom Lászlót, ne írja alá az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt. Aztán az Országos Választási Bizottság formai okokra hivatkozva elutasította a Nemzeti Jogvédő Alapítvány beadványát, amelyet a március 9-i népszavazással kapcsolatban tett a szervezet. Pécsett, a Széchenyi téren fiatalok tiltakoztak az ellen, hogy az Európa kulturális fővárosa – Pécs, 2010 projekt politikai csatározásaiban éppen a lényeg sikkad el, a kultúra. Végül elhelyezték Wass Albert szobrának alapkövét a debreceni Nagyerdőben.

Külföldi hírek szerint ezen a napon jelentették be, hogy eltűnt a boszniai államelnökség levéltárából a daytoni békeszerződés eredeti példánya. Aztán lemondott a német posta elnöke, Klaus Zumwinkel, aki rendőrség szerint az általa létrehozott alapítványon keresztül több millió euró jövedelem után nem fizetett adót. Nem született megállapodás Koszovó függetlenségéről az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Kigyulladt két törökök lakta épület az éjjel Németországban: néhányan megsérültek. Libanon déli részét földrengés rázta meg, tíz ember könnyebben megsérült. Csehországban pedig Václav Klaust választották államfőnek a többször megismételt utolsó fordulóban.

A gazdasági hírek arról számolt be, hogy negatív hangulat uralkodott a tőzsdén, és lejtőn a BUX, stb-stb.

Sporthírekből megtudtam, hogy megoperálták Ronaldo térdét, valamint felmentették Romariót, a brazil válogatott labdarúgót a dopping vádak alól, miután elfogadták védekezését, miszerint a Finasterid nevű szert hajhullás ellen szedte. Az is kiderült, hogy nem lesz (volt) könnyű dolga női kézilabda válogatottunknak, miután a Nemzetközi Kézilabda-szövetség véglegesítette a női olimpiai selejtezőtornák csoportbeosztását és programját.

Zárjuk a kultúrával! Ezen a napon kezdődött az egy hónapon át tartó kortárs összművészeti holland-flamand fesztivál Budapesten. Ugyanezt a napot választotta az R.E.M., hogy nyilvánosságra hozza európai fesztiválfellépéseit, melyek között a Sziget is szerepel(t). Hetven év után Paganini egyik capricciója szólalt meg először azon a Guarneri-hegedűn, amelyet a londoni Sotheby's aukciósház árverésén rekordösszegért adtak el. Végül hamis Monet-festményre bukkantak az egyik kölni múzeumban.

(A kutakodásban a MNO archívuma segített.)

Évfordulók, események február 15-én

Ezen a napon született:

• 1471 – II. Piero de’ Medici, Firenze uralkodója
• 1564 – Galileo Galilei, olasz matematikus, természettudós, fizikus, csillagász
• 1571 - Michael Praetorius, német zeneszerző, orgonaművész
• 1710 – XV. Lajos francia király, a "Hőnszeretett"
• 1736 – Horányi Elek, piarista pap, tanár, történettudós
• 1782 – William Miller, adventista prédikátor
• 1807 – Stevan Petrović Knićanin, szerb tábornok, hadügyminiszter
• 1845 – Elihu Root, Béke Nobel-díjas amerikai politikus
• 1873 – Láng Gusztáv, gépészmérnök
• 1873 – Kacsóh Pongrác, zeneszerző
• 1874 – Ernest Shackleton, ír születésű brit felfedező, sarkkutató
• 1877 – Louis Renault, francia autógyáros
• 1893 – Blattner Géza, magyar festőművész, grafikus, bábművész
• 1899 – Georges Auric, francia zeneszerző, a Hatok egyike
• 1907 – Cesar Julio Romero, kubai származású amerikai színész
• 1922 – Jožef Smej, római katolikus szlovén pap, teológus, Maribor püspöke
• 1931 – Claire Bloom (er. Blumenthal), brit színésznő
• 1942 – Hammerl László, olimpiai bajnok sportlövő, edző
• 1943 – Oravecz Imre, költő
• 1946 – Drozdik Orsolya, magyar grafikus
• 1947 – Nádasdy Ádám, nyelvész, költő, műfordító, egyetemi docens
• 1970 – Csisztu Zsuzsa, tornász, televíziós műsorvezető
• 1975 – Bársony Péter, brácsaművész
• 1984 – Isaiah Msibi, szváziföldi sprinter
• 1986 – Mohammed Othman H Shaween, szaúdi sprinter
• 1987 – Boulsevicz Beatrix, úszó
• 1992 – Böczögő Dorina, tornász
• 2008 - Szegi Csenge, tornász, sprinter, nyelvész, költő, színész, zeneszerző, kritikus, természettudós és felfedező
  

Ezen a napon hunyt el:

• 1621 – Michael Praetorius, német zeneszerző, orgonaművész
• 1637 – II. Ferdinánd, német-római császár, magyar és cseh király
• 1741 – Georg Raphael Donner, osztrák barokk szobrász
• 1781 – Gotthold Ephraim Lessing, német drámaíró, kritikus, esztéta, dramaturg
• 1857 – Mihail Ivanovics Glinka, orosz zeneszerző
• 1877 – Szelmár István, magyarországi szlovén író
• 1880 – Fischer Mór, porcelánfestő, porcelángyáros, a Herendi Porcelángyár alapítója
• 1959 – Madarász Margit, teniszező
• 1965 – Nat King Cole, amerikai jazz-zenész, énekes, zongorista
• 1965 – Porpáczy Aladár, Kossuth-díjas kertész, növénynemesítő, akadémikus
• 1966 – Eisemann Mihály, zeneszerző, operett-szerző
• 1979 – Huszty Dénes, gépészmérnök, akusztikus
• 1988 – Richard Feynman, Nobel-díjas amerikai fizikus
• 1996 – Straub F. Brunó, biokémikus, akadémikus, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa utolsó elnöke
• 1996 - Jakab György, a Neoton Família egykori énekese

A nap történelmi eseményei:

• i. e. 399 – Szókratészt halálra ítélik.
• 1581 – Gyulafehérváron meghal Bocskai Erzsébet, Bocskai István nővére, Báthory Kristóf felesége, Báthory Zsigmond anyja.
• 1775 – Pesten, Budán és Vácott háromnapos árvíz pusztít.
• 1833 – Először láthatja a nagyközönség Katona József Bánk bán c. drámáját  (Kassa, Nemzeti Dal és Színjátszó Társulat).
• 1848 – Londonban német nyelven megjelenik a Kommunista Kiáltvány.
• 1893 – Elindul Budapesten a telefonhírmondó szolgáltatás, Puskás Tivadar találmánya alapján.
• 1898 – Havanna kikötőjében tisztázatlan körülmények között felrobban és elsüllyed a USS Maine amerikai hadihajó, melynek ürügyén az Egyesült Államok április 25-én hadat üzen Spanyolországnak, kitör a spanyol-amerikai háború.
• 1945 – Véget ér a február 4-én kezdődött jaltai konferencia, ahol a szövetséges hatalmak vezetői döntöttek Németország lefegyverzéséről.
• 1991 – Visegrádi Találkozó Antall József magyar miniszterelnök, Lech Wałęsa lengyel és Václav Havel csehszlovák köztársasági elnökök részvételével.
• 2003 – Civil szervezetek Európa összes fővárosában tüntetést tartanak az Egyesült Államoknak Irakkal szemben tervezett háborúja ellen.
• 2007 – Magyarországon bevezetik a vizitdíj és kórházi napidíj fizetési kötelezettséget.

(A kutakodásban a Wikipédia segített.) 

Én még nem kávézom, anya pedig - rám való tekintettel - már nem kávézik. Így az egyetlen dolog, ami számomra kiderült a kávéról az az, hogy ez is valami olyasmi, amibe minden vágyam ellenére nem szabad belepacsálnom.

Szokások

Szeretek reggel sokáig lustálkodni anyával (hétvégén apával is). Szeretek fogat mosni (persze még csak ilyen gumis bigyóval, fogkrém nélkül). Szeretem a finom ételeket - megenni, kiborogatni és szépen egyenletesen szétkenni az adott felületen (ami soha nem a tányér). Szeretek minden olyan dolgot piszkálni, ami a felnőttek holmija (pénztárca, telefon, távirányító, billentyűzet, egér, kábelek, stb.). Szeretem kipakolni a játékaimat a dobozukból, és beülni a helyükre. A polcokról is szeretek lepakolni. Szeretek a függöny mögött bújkálni, és még jobban szeretem, amikor apa vagy anya megtalál. Szeretek bemászni az asztal alá, és onnan kukucsolni. Szeretek barátkozni. Szeretek "kiszaladni" apa elé, amikor hazaér. Szeretek én lenni a leghangosabb, ha a szülők leülnek beszélgetni. Szeretek este úgy elaludni, hogy anya és apa is ott fekszik mellettem.

Nem szeretek öltözködni, illetve csak akkor nem, ha a szülők öltöztetnek. Nem szeretem, ha el akarják venni tőlem, amivel játszom (nagggyon nem!). Nem szeretem, ha valamit nem tanulok meg olyan gyorsan, mint ahogy szeretném. Nem szeretek unatkozni. Nem szeretem, ha idegenek gyorsabban akarnak megismerkedni velem, mint én velük. Nem szeretem, ha vége a fürdésnek.

Kedvenc szín

Ez ügyben még nem tudok állást foglalni. Szín legyen, aztán jól van!...

Háziállat

Van néhány pókunk, amiket - feltéve, hogy nem fenyegetik az éjszakai nyugalmunkat - meghagyunk ott, ahol vannak. Ez nyáron különösen jól jött, mert így nem gyötörtek minket a szúnyogok és egyéb fenevadak.

Lottó ötös

Mi ugyan nem lottózunk, de azért lenne egy csomó ötletem. Először is vennék egy nagy házat, amiben elférnénk mind az összes leendő testvéremmel, ahova elhívhatnánk kerti partira az összes rokonunkat, barátunkat és üzletfelünket, és amiben - a szülők kedvéért - lenne naaagy nappali+étkező+konyha, mosókonyha, műhely, borospince, tömegkályha, geotermikus fűtés, napelem, tűzrakó hely, hinta, csúszda, homokozó...ja ezek már megint az én kívánságaim... Aztán a maradékból kitalálnánk apának és anyának valami jóféle vállakozást, amivel szívesen foglalkoznának, és amiben otthonról is tudnának dolgozni. És ha még mindig marad, akkor apa biztosan kitalálna valami okosat, hogy mit kezdjünk vele.

A legjobb dolog mostanában

Mi a legjobb, ami mostanság történt? Hát hirtelen nem is tudom, melyiket válasszam, annyi jó dolog történik velem! Pl. elkezdtem járni, ami nagyon izgalmas. Aztán megérkezett az új hordozókendőnk, amit már nagyon vártunk anyával. Meg rájöttem, milyen klassz dolog a pelus helyett bilibe pisilni. Meg arra is rájöttem, hogyan kell a távirányítóval telefonálni. Meg még sorolhatnám...

10 év múlva

Foggggalmam sincs, mi lesz 10 év múlva. Valószínűleg, mint minden rendes gyerek, iskolába fogok járni - vagy Budapesten vagy vidéken vagy külföldön, attól függ, akkor éppen hol fogunk lakni. Valószínűleg sokkal nagyobb leszek, mint most, és remélhetőleg az úgynevezett legnagyobb is, mivel lesz már néhány testvérem. De ennél komolyabb találgatásokba nem bocsátkoznék, mert hát ki tudja... Messze van még az a 10 év múlva...

És ugyan nyoma sincs hónak, de van még némi muníciónk, szóval továbbdobjuk a hógolyót mondjuuuk...  Dominónak és Lócinak, valamint Olivérnek és R2-nak!

Anya már megint új őrülettel állt elő. Vett egy bilit, és kitalálta, hogy nekilátunk megismerkedni vele. Igen, már most... Persze ez nem az igazi "elimination communication", hiszen arról már lecsúsztunk, de valami hasonló. A lényeg valami olyasmi lenne részünkről, hogy már jóelőre kitapasztaljam, hogyan működik, megbarátkozzak vele, így elvileg simábban fog menni a majdani szobatisztaságra nevelés. Persze nincs semmi erőszakoskodás, csak akkor vesszük elő, ha nekem is van kedvem hozzá, olyankor sincs probléma, ha gondolok egyet, és felkelek róla, bár amúgy sem kell hosszú percekig trónolnom rajta eredményre várva. Szóval mindketten nagyon élvezzük, csuda vicces dolog!

És anélkül, hogy bármi következtetést levonnék, elárulom, hogy néhány napja bilibe rakom a reggeli pisit!...

Mivel nem is olyan sokára naaagy EGY éves leszek, úgyis fogok írni egy naaagy összegzést arról, mit is tudok, szóval most beszámoló helyett jöjjön néhány vidijó a tudományaimmal:

Tapsikolás:

Pápá:

Tánci-tánci:

Az első hosszabb távom:

(Frissítés: 2009. jan. 21., csütörtök este)

Ma hosszú idő után megint voltunk tanácsadáson. Már kezdtem örülni, hogy mennyi tanácsot kapunk majd, de kiderült, hogy az egész átverés, és igazából azért mentünk, hogy kapjak egy bökést. Au! De túléltem. Mondhatni egy hős vagyok.

Már csak az a kérésem van, hogy szorítsatok, hogy február 10-én ne legyek beteg! Ugyanis akkorra lett időzítve a 2-es számú bökés, és ha el kell halasztani, akkor már több mint 1 éves leszek (bizony!), ami nem jó, mert ha már "au", akkor ne drága "au" legyen!